Sziasztok!
Meghoztam a 2.részt. Nagyon sajnálom, hogy később hoztam, de néhány dolog közbejött. Mint látjátok kész a blog design-ja amit Leah Walkernek köszönhetek. Ez a rész is rövid lett, de kérlek nézzétek el nekem.Na de nem is húzom tovább az időtöket.
Jó olvasást!
xxdori
Az óra végét jelző csengő törte meg a csendet ami körülöttem honolt. A diákok többsége igyekezett ki szünetre, míg én a szekrényemnek dőlve ácsorogtam egyedül. Nem vágytam társaságra, de pechemre barátnőm egyből kiszúrt a tömegben, odarohant hozzám és megölelt. Nem szólt egy szót sem. Mindig tudta mikor milyen kedvem van, épp ezt szeretem benne annyira. Kis idő elteltével elhúzódott tőlem, hogy a szemembe tudjon nézni. Szavak nélkül is tudtam mit akar. Kérdését megelőzve gyorsan megráztam a fejem, ezzel jelezve, hogy nem akarok erről beszélni. Lassan visszavezette kezeit maga mellé és elindultunk az osztályterembe. Egész nap nem tudtam semmire koncentrálni. Akármennyire is próbáltam figyelni az órán gondolatban mindig máshol jártam. Megkönnyebülve vettem észre, hogy már csak pár perc van hátra a tanítás végéig. Kicsengetés után ráérősen elpakoltam a cuccaim. Mikor végeztem indultam volna ki a teremből, de Ő elállta a kivezető utat. Erre én persze egyből kiakadtam.
- Justin nem volt elég, hogy hónapokon keresztül bántottál? Mért kellett még ide is utánnam jönnöd? Miért nem tudsz úgy viselkedni, mint a normális emberek? Elegem van belőled!
Megkíséreltem kimenni, de mivel Bieber izmos én meg nem, esélyem száma egyenlő volt a nullával. Mikor eléértem lökött rajtam egyett, melynek köszönhetően kibillentem az egyensúlyomból és a kemény padlóra estem.
- Tudod cica elég nagy lett a szád ez alatt az egy év alatt, de tudod mit, majd én visszaveszek belőle. Bánni fogod azt a napot amikor kigondoltad, hogy elszöksz tőlem. Amit eddig kaptál tőlem semmise lesz ahhoz képest, amit majd fogsz!- hatalmas vigyorral a képén leguggolt elém s az arcomat fürkészte. Testem minden egyes porcikája reszketett a félelemtől. A tenyerem izzadni kezdett. Szememet lesütöttem, nem mertem íriszeibe nézni.
-Mért nem tudsz békénhagyni? Vannak más lányok is nem csak én. Nálam ezerszer jobbat is találsz, de te leragadtál nálam!
- Erre a válasz egyszerű: jól érzem magam attól, ha félnek tőlem és belőled árad a félelem már ha csak meglátsz is.
- Ennyi?Én a családomat hagytam hátra, hogy megszabaduljak tőled! És neked az egész dologra ami köztünk történt ez a magyarázatod? Ez még tőled is gyenge kifogás Bieber! A kurva anyáddal szórakozz, ne velem!
Ezzel most kihúztam nála a gyufát. Sose szerette, ha az anyját szídják. A nagy szám fog egyszer a sírba vinni. Tudatalattim egyetlen szót üvöltött: FUSS. Minden erőmet beleadva taszítottam rajta egy nagyot, felugrottam és futásnak eredtem. Mikor kiértem az iskolából megálltam és visszanéztem. Egy lélek sem volt mögöttem, úgy látszik nem követett. Egy kicsit megkönnyebűltem, habár tudtam, hogy még nincs vége. Ennek komoly következményei lesznek. A hazáig vezető utat gyors léptekkel tettem meg. Otthon nekiálltam a lecke megcsinálásának, de mivel nem vagyok stréber, aki minden egyes percét a tanulásnak szenteli, ezért jó pár helyen elakadtam. Két órába tellett míg végeztem. Mivel a televízióban semmi elfogadható műsor nem ment felvettem a cipőm és sétálni indultam. Nem törődtem azzal, hogy merre megyek. Utcáról utcára jártam, míg végül teljesen eltévedtem. Én hülye a telefonomat otthon hagytam, úgyhogy még azon se tudtam megnézni, hogy hol vagyok. Arra az elhatározásra jutottam, hogy megkérdezem annak a háznak a lakóitól amely előtt megálltam. Becsengettem, majd nem sokára az ajtó kinyílt és szembe találtam magam Bieberrel. Lábaim egyből futásnak eredtek
- Elkapni!- hallottam meg kiáltását mögöttem. A semmiből öt izomagy tünt fel. Az egyik egyből elkapott és bevonszolt a házba...
Ha tetszett hagyjatok magatok után nyomot!
2015. június 26., péntek
2015. június 22., hétfő
Chapter 01.: It may not be
Hali!
Nagyon örültem a prologushoz jött komiknak.
Itt is lenne az első rész. Jó olvasást!
xxdori
Az ébresztőórám idegeseítő hangja riasztott fel álmomból. Csukott szemmel próbáltam lenyomni, mely ügyetlenségem miatt leesett az éjjeliszekrényről és nagy koppanással ért földet. Kiszáltam a takaró alól. Belebújtam a mamuszomba, felvettem az órát és elindultam, hogy lezuhanyozzak. Útban a fürdőszobába megálltam a szekrényem előtt és kivettem az első ruhát ami a kezem ügyébe került. Készülődésem csupán fél órát vett igénybe. Az előszobába felvettem a szandálom, vállamra akasztottam a táskám, felraktam a fejhallgatómat és elindítottam Wiz Khalifa See You Again című számát. Amint kiléptem az ajtón arcomat megcsapta hűs reggeli szellő. Miután bezárkoztam elindultam az iskolába, amit mi diákok csak a gyerekek börtöne néven emlegetünk. Útközben végig zenét hallgattam. Ilyenkor nem figyelek semmire, testemet végig járja a zene hangulata és ritmusa. Ennek meg is lett a következménye. Körülbelül a suliba vezető út felénél járhattam, amikor nekimentem valakinek. Elvesztettem az egyensúlyom és seggre estem, a telefonom pedig kiesett a kezemből.
- Jaj nagyon sajnálom!- hallottam meg egy férfi hangot, nagy valószínűséggel azét akivel összeütköztem.
Felemeltem a fejem és olyan tizenkilenc éves fiúval találtam magam szemben.
- Ne sajnáld! Az én hibám volt- mondtam.
A srác kezet nyújtott és felhúzott a földről. Mikor már két lábon álltam lehajolt, megfogta a telefonomat.
- Legközelebb jobban figyelj fejhallgatós lány. Nem mindenki annyira kedves, mint én.- a kezembe adta a készüléket kikerült és folytatta tovább útját amit én megzavartam. Zavartam mentem tovább a suliba. A termünkben már mindenki ott volt kivéve folyton késő barátnőmet. Bevágódtam a padomba és ledobtam a táskám az asztal lába mellé. Fejemet a padra helyezett kezemre hajtottam és behunytam a szemem. Már álomország kapujánál álltam és belépni készültem, amikor megszólalt a tanítás kezdetét jelző csengő, én pedig visszazuhantam a valóságba. Kiegyenesedtem és nekidőltem a szék támlájának. Becsengetés után öt perccel érkezett meg barátnőm. Utánna nem sokkal az osztályfőnök is belépett az ajtón.
-Sziasztok! Azt szeretném mondani, hogy lesz két új osztálytársatok. Hamarosan itt is lesznek.- fejezte be, majd kinyilt az ajtó és belépett rajta két fiú. Mind a ketten háttal voltak nekem miközben az ofőnkkel beszéltek, majd az egyik megfordult és azonnal felismertem. Az a fiú állt a tanári asztal előtt akivel reggel találkoztam.
-Damien White vagyok, szeretek bulizni, csajozni. Ennyi elég is.- befejezte rövid ismertetőjét magáról és a leült a leghátsó padba. Másik még mindig konzultált, majd szépen lassan ő is megfordult.
Amint megláttam az arcát ledermedtem. Az nem lehet, hogy Ő. Úgy szöktem el, hogy senkinek nem szóltam. De mégis megtalált. Hosszú hónapokba telt míg sebeimet begyógyítottam és neki pár másodperc alatt sikerült mindet feltépnie azzal, hogy itt állt teljes életnagyságba előttem. Mikor szemébe néztem úgy éreztem, hogy az idő lelassult és agyamat elöntötték az egy évvel ezelőtti emlékek. Arcán egy hatalmas mosoly terült el a reakcióm láttán.
-Nem érzem jól magam. Kimehetek?- kérdeztem remegő hangon.
-Persze.
Amint meghallottam ezt az egy szót felugrottam a helyemből s az ajtó felé mentem. Szerencsétlenségemre Ő elkapta a kezem.
- Megmondtam, hogy úgyis megtalállak!- suttogta a fülembe.
Kirántottam karomat az ujjai közül és kirohantam...
Nagyon örültem a prologushoz jött komiknak.
Itt is lenne az első rész. Jó olvasást!
xxdori
Az ébresztőórám idegeseítő hangja riasztott fel álmomból. Csukott szemmel próbáltam lenyomni, mely ügyetlenségem miatt leesett az éjjeliszekrényről és nagy koppanással ért földet. Kiszáltam a takaró alól. Belebújtam a mamuszomba, felvettem az órát és elindultam, hogy lezuhanyozzak. Útban a fürdőszobába megálltam a szekrényem előtt és kivettem az első ruhát ami a kezem ügyébe került. Készülődésem csupán fél órát vett igénybe. Az előszobába felvettem a szandálom, vállamra akasztottam a táskám, felraktam a fejhallgatómat és elindítottam Wiz Khalifa See You Again című számát. Amint kiléptem az ajtón arcomat megcsapta hűs reggeli szellő. Miután bezárkoztam elindultam az iskolába, amit mi diákok csak a gyerekek börtöne néven emlegetünk. Útközben végig zenét hallgattam. Ilyenkor nem figyelek semmire, testemet végig járja a zene hangulata és ritmusa. Ennek meg is lett a következménye. Körülbelül a suliba vezető út felénél járhattam, amikor nekimentem valakinek. Elvesztettem az egyensúlyom és seggre estem, a telefonom pedig kiesett a kezemből.
- Jaj nagyon sajnálom!- hallottam meg egy férfi hangot, nagy valószínűséggel azét akivel összeütköztem.
Felemeltem a fejem és olyan tizenkilenc éves fiúval találtam magam szemben.
- Ne sajnáld! Az én hibám volt- mondtam.
A srác kezet nyújtott és felhúzott a földről. Mikor már két lábon álltam lehajolt, megfogta a telefonomat.
- Legközelebb jobban figyelj fejhallgatós lány. Nem mindenki annyira kedves, mint én.- a kezembe adta a készüléket kikerült és folytatta tovább útját amit én megzavartam. Zavartam mentem tovább a suliba. A termünkben már mindenki ott volt kivéve folyton késő barátnőmet. Bevágódtam a padomba és ledobtam a táskám az asztal lába mellé. Fejemet a padra helyezett kezemre hajtottam és behunytam a szemem. Már álomország kapujánál álltam és belépni készültem, amikor megszólalt a tanítás kezdetét jelző csengő, én pedig visszazuhantam a valóságba. Kiegyenesedtem és nekidőltem a szék támlájának. Becsengetés után öt perccel érkezett meg barátnőm. Utánna nem sokkal az osztályfőnök is belépett az ajtón.
-Sziasztok! Azt szeretném mondani, hogy lesz két új osztálytársatok. Hamarosan itt is lesznek.- fejezte be, majd kinyilt az ajtó és belépett rajta két fiú. Mind a ketten háttal voltak nekem miközben az ofőnkkel beszéltek, majd az egyik megfordult és azonnal felismertem. Az a fiú állt a tanári asztal előtt akivel reggel találkoztam.
-Damien White vagyok, szeretek bulizni, csajozni. Ennyi elég is.- befejezte rövid ismertetőjét magáról és a leült a leghátsó padba. Másik még mindig konzultált, majd szépen lassan ő is megfordult.
Amint megláttam az arcát ledermedtem. Az nem lehet, hogy Ő. Úgy szöktem el, hogy senkinek nem szóltam. De mégis megtalált. Hosszú hónapokba telt míg sebeimet begyógyítottam és neki pár másodperc alatt sikerült mindet feltépnie azzal, hogy itt állt teljes életnagyságba előttem. Mikor szemébe néztem úgy éreztem, hogy az idő lelassult és agyamat elöntötték az egy évvel ezelőtti emlékek. Arcán egy hatalmas mosoly terült el a reakcióm láttán.
-Nem érzem jól magam. Kimehetek?- kérdeztem remegő hangon.
-Persze.
Amint meghallottam ezt az egy szót felugrottam a helyemből s az ajtó felé mentem. Szerencsétlenségemre Ő elkapta a kezem.
- Megmondtam, hogy úgyis megtalállak!- suttogta a fülembe.
Kirántottam karomat az ujjai közül és kirohantam...
2015. június 18., csütörtök
Prologus
Sziasztok!
Köszöntelek titeket az új blogomon. Pár csoportba olvashattátok, hogy az előző blogomat törölte egy utáló. Azt írta hogy nagyon szar a történetem stb.
Persze nem engedtem hogy ezzel eltántorítson a blogolástól.
Itt is lenne a prologus.
xoxo dori
Elköltöztem, hogy soha többé ne lássam. Mi kell még ahhoz, hogy megszabaduljak tőle? Úgy látszik semmi nem elég. Több ezer kilométerre jöttem el attól a várostól ahol születtem, hogy több fájdalom ne érjen. Még a saját családom se tudta mire készülök. Senkinek nem mondtam semmit, hogy titokban tartsam mire készülök és Ő ne tudja meg. De ő valahogy lenyomozta hova költöztem.
Körülbelül két éve volt. Bedőltem a mosolyának, a szép két szemének és kedves szavainak, amiket felém 'küldött'. De valójában ez mind csak álca volt. Igazi énjét akkor fedte fel előttem, amikor egy este későn indultam haza a barátnőmtől, ő meg részegen a haverjaival ivott pár sarokra az otthonomtól. Mikor odaértem hozzájuk elakartak vinni valamilyen szórakozóhelyre. Persze én nem akartam menni. Kirárontottam a kezemet erős szorításából és gyors léptekkel indultam haza felé. Valahogy utolért. Megfogta a karomat, majd magához rántott. Akkora pofont kevert le, hogy kibillentem az egyensúlyomból és elterültem a földön, majd párszor belém rúgott. Mikor 'végzett' velem elvitt magához és... Majdnem egy éven keresztül éltem félelemben. Minden nap az Ő kedvére kellett tennem, mert ha nem pár pofonnak lettem szerencsétlen gazdája. Mikor megelégeltem ezt az egészet összepakoltam, repülőre ültem és új városba mentem, új életet próbáltam kezdeni. Ötletemet keresztül húzta. Mindig annak kell lennie amit ő akar. Még pedig a terve az, hogy megkeserítse az életem...
Köszöntelek titeket az új blogomon. Pár csoportba olvashattátok, hogy az előző blogomat törölte egy utáló. Azt írta hogy nagyon szar a történetem stb.
Persze nem engedtem hogy ezzel eltántorítson a blogolástól.
Itt is lenne a prologus.
xoxo dori
Elköltöztem, hogy soha többé ne lássam. Mi kell még ahhoz, hogy megszabaduljak tőle? Úgy látszik semmi nem elég. Több ezer kilométerre jöttem el attól a várostól ahol születtem, hogy több fájdalom ne érjen. Még a saját családom se tudta mire készülök. Senkinek nem mondtam semmit, hogy titokban tartsam mire készülök és Ő ne tudja meg. De ő valahogy lenyomozta hova költöztem.
Körülbelül két éve volt. Bedőltem a mosolyának, a szép két szemének és kedves szavainak, amiket felém 'küldött'. De valójában ez mind csak álca volt. Igazi énjét akkor fedte fel előttem, amikor egy este későn indultam haza a barátnőmtől, ő meg részegen a haverjaival ivott pár sarokra az otthonomtól. Mikor odaértem hozzájuk elakartak vinni valamilyen szórakozóhelyre. Persze én nem akartam menni. Kirárontottam a kezemet erős szorításából és gyors léptekkel indultam haza felé. Valahogy utolért. Megfogta a karomat, majd magához rántott. Akkora pofont kevert le, hogy kibillentem az egyensúlyomból és elterültem a földön, majd párszor belém rúgott. Mikor 'végzett' velem elvitt magához és... Majdnem egy éven keresztül éltem félelemben. Minden nap az Ő kedvére kellett tennem, mert ha nem pár pofonnak lettem szerencsétlen gazdája. Mikor megelégeltem ezt az egészet összepakoltam, repülőre ültem és új városba mentem, új életet próbáltam kezdeni. Ötletemet keresztül húzta. Mindig annak kell lennie amit ő akar. Még pedig a terve az, hogy megkeserítse az életem...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)